Magyarország 1919–1945 között

A román megszállás nehéz helyzetbe hozta hazánkat, elsődleges cél kétségtelenül nem lehetett más, mint hogy visszaszerezzük hazánk függetlenségét, és lehetőleg megőrizzük a területi egységet. Mindezt a szegedi ellenforradalmi kormány hadügyminiszterének, Horthy Miklósnak részben sikerült elérni, a Nemzeti Hadsereggel sikerült a románokat kiűzni. Horthy bevonult Budapestre, és koalíciós kormányt alakított ( KNEP- FKgP- SZDP).

 

Horthy Miklós (1868-1957), Ferenc József szárnysegédje, altengernagy, politikus, a két világháború közötti Magyarország kormányzója.

Az államforma alkotmányos monarchia lett, ún. "király nélküli királyság", a király szerepkörét (részben) átvette a kormányzó. Ezt a tisztséget a nemzetgyűlés Horthy Miklósra bízta, aki ilyen tekintetben működését 1920. március 1-jén kezdte meg. A parlamentarizmus, hogy a rendszer fennmaradjon, erősen korlátozva lett: nemcsak a szavazók körét szűkítették be, de nem volt titkos szavazás sem. 

A trianoni békeszerződés

 

Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása, a területi változások a Párizs környéki békeszerződések után

1920. június 4-én aláírták a Magyarországgal kötött békeszerződést a versailles-i Trianon-palotában. A Párizs környéki békeszerződések törvényesítették Nyugat-Magyarország, a Felvidék, Kárpátalja (Ruszinszkó), Erdély, és a Délvidék elszakítását; az ország haderejének létszámát 35 ezer főre korlátozta, megtiltotta az általános hadkötelezettséget, korlátozta a fegyvergyártást, kötelezte Magyarországot az általa okozott háborús károk megtérítésére később megállapítandó jóvátétel formájában; a nemzetközi kereskedelemben a legnagyobb kedvezmény elvét köteles biztosítani a győztes hatalmaknak; a békeszerződés e pontjainak betartását az e célból Magyarországra küldött katonai ellenőrző bizottság végezte. (Részletesebben lásd: Párizs környéki békeszerződések, Trianoni békeszerződés.)

Horthy és környezete csak a helyzetet stabilizálandó írta alá a diktátumnak tekintett szerződést, azt nem tekintették véglegesnek, sőt elfogadhatatlannak tartották. Általános maradt a Szent István-i állameszme képe.

Az első Teleki-kormány működése - a konszolidáció kezdetei

1920. Július 15-én Horthy Miklós Teleki Pál grófot bízta meg kormányalakítással.

 

Teleki Pál

Teleki a háború előtt liberális-konzervatív arisztokrata vezető volt. Miniszterelnökként igyekezett mind a jobb, mind a baloldal visszásságait visszaszorítani. Többek között betiltotta a kommunista pártot (1921 március) és azt a rendőrséggel üldöztette. Szintén Teleki miniszterelnökségének idejére tehető az elő földreform (1920) azonban az nem elégítette ki a parasztság igényeit, sok életképtelen kisbirtok jött létre, ráadásul a kisajátított birtokok gazdáit az új tulajdonosok terhére kártalanították. Végeredményben a nagybirtokrendszer érintetlen, a politikai-gazdasági vezető réteg változatlan maradt.

A társadalmi feszültségek, a hazaáramló (zömmel értelmiségi) 400 ezer magyar menekült által gerjesztett konkurenciaharc az értelmiségi és alkalmazotti pályákon, valamint a nagyszámú zsidó népbiztosnak köszönhetően felerősödött az antiszemitizmus. A nemzetgyűlés ezért egy, az egyetemi felvételek szabályozására született, származási-politikai megkülönböztetésen alapuló törvényt fogadott el. Ez a törvény amely a tényleges "első" zsidótörvény a köztudatba mint Numerus Clausus vonult be és a felvehető halgatók "népfajok" és nemzetiségek szerinti arányát szabályozta.

A Bethlen-kormány - a konszolidáció kiteljesedése

1921. március 26-április 6 között IV. Károly király végrehajtotta első puccskísérletét. Az első puccskisíérlet során Teleki elbizonytalanadott, ezért Horthy elvesztette a bizalmát vele szemben. Ezért április 14-én megalakult Bethlen István gróf kormánya. Bethlen Telekihez közel álló, hasonló elvekkel rendelkező személy volt, tehát folytatta Teleki politikáját.

 

Bethlen István

Politikai konszolidáció

A politikai konszolidáció első lépéseként Bethlen kiegyezett Peyer Károly szociáldemokrata vezetővel (Bethlen-Peyer paktum, 1921), mely egyezségnek eredményeként az SZDP működhetett, de nem szervezhetett sztrájkot, és kapcsolatot sem kereshetett a KMP-vel. 1922-nem létrehozták az Egységes Pártot mely a két legnépszerűbb pártból olvadt össze: A KNEP összeolvadt az FKgP-vel. A szélsőbal után a szélsőjobbot is visszafogták, nem neveztek ki erősen antiszemita politikust például. Részben ilyen indíttatásból hozta létre Gömbös Gyula A Fajvédő Pártot.

Alapvető feladatnak bizonyult külpolitikai téren az elszigeteltség feloldása. Lehetőséget a nyitásra egyedül Olaszország kínált. Ennek eredménye lett 1927-ben az olasz-magyar örök barátsági szerződés. A kisantant azonban egységes maradt, nem mutatott egyik fél sem hajlandóságot az engedményekre. Egyedül Jugoszláviával sikerült kicsit oldottabb viszonyt kialakítanunk, mutatja ezt Horthynak a mohácsi csata 400. évfordulóján, 1926-ban elmondott beszéde.

Gazdasági konszolidáció

Fontos feladat volt, hogy átálljon gazdaságunk a békés termelésre a háborús gazdaságpolitika helyett. Ehhez jelentős szerkezeti váltásokra, ahhoz pedig tőkére van szükség. a Kormányzat kezdetben az infláció eszközéhez nyúlt, mely azonban veszélyes eszköz, alááshatja egy ország gazdaságát. Elkerülhetetlenné vált a külföldi tőke bevonása. Bethlen külpolitikájának köszönhetően 1922. szeptember 18-án Magyarországot felvették a Népszövetségbe. Ennek eredményeként fel tudtuk venni a hatalmas (250 millió aranykoronás) népszövetségi kölcsönt. A kölcsönből finanszírozták a gazdasági szerkezetváltást, bevezették az új valutát (pengő, 1927). hitelt nyújtottak a mezőgazdaság, a turizmus, a villamosipar, a közlekedés fejlesztéséhez. Olyan beruházások fémjelzik ezt a korszakot, mint a lillafüredi Palota Szálló, a csepeli szabadkikötő, vagy a Budapest-Hegyeshalom vasútvonal villamosítása. Bethlen tevékenységének köszönhetően az ország gazdasága stabilizálódott, 1929-re számos területen túlszárnyalta az utolsó háború előtti év (1913) teljesítményét, ugyanakkor a gazdaság külföldi tőkén nyugodott

A világgazdasági válság és hatásai - Gömbös Gyula kormánya

A nagy gazdasági világválság hatására mindaz, amit Bethlen majdnem tíz évig épített, összeomlott. A gazdaság tönkrement, az egységes kormánypárt felbomlott (az „örökös” kisgazda miniszter, Mayer János lemondott). Bethlen kénytelen volt lemondani, a kormányzó pedig Károlyi Gyulát nevezte ki miniszterelnökké, aki szintén nem ért el jelentős eredményt, noha szigorú takarékossági intézkedéseket foganatosított. Az új miniszterelnök a biatorbágyi merénylet hatására bevezette a statáriumot.

 

Gömbös Gyula

A válságból Gömbös Gyula dinamizmusa és 95 pontból álló Nemzeti Munkaterve tűnt kiútnak , így Horthy régi harcostársát, a diktatórikus ambíciókat dédelgető, feltétlenül olaszbarát politikust tette meg miniszterelnöknek (1932–1936). Gömbös fajvédő múltja miatt a zsidósághoz kapcsolódó nézeteinek nyilvános felülvizsgálatára kényszerült. A pénzügy tekintetében az is megkönnyítette a dolgát, hogy 1932 nyarán a Lausanne-ban megtartott konferencián Magyarország jóvátételi kötelezettségeit eltörölték. Gömbös a kapcsolatok erősítésére törekedett Németországgal és Olaszországgal, valamint 1934-ben felvette a kapcsolatot a Szovjetunióval. A német és az olasz kapcsolatok gazdasági sikert hoztak, azonban a Szovjetunió esetében nem sikerült kihasználnia a kapcsolatban rejlő lehetőségeket az ideológiai különbségek miatt.A gazdaságot fasiszta mintára korporatív (hivatásrendi) rendszerbe akarta kényszeríteni. Emellett igyekezett a kormánypárt Bethlen vezette mérsékeltebb köreit kiszorítani az országgyűlésből, amit jelzett Imrédy Béla és Kállay Miklós miniszterek eltávolítása is. 1935-ben elérte, hogy a kormányzó feloszlassa a parlamentet, majd a csalásokban és terrorban (endrődi sortűz) bővelkedő választásokon igyekezett visszaszorítani az FKgP-t, így a mandátumok 70%-át pártja szerezte meg az újjáalakuló parlamentben. Hatalmi ambícióit és egyéb törekvéseit mind a munkásságot képviselő szociáldemokrata, mind a kisiparosok és az állami alkalmazottak egy részét képviselő keresztényszocialista szakszervezetek is elutasították. Bethlen és köre kibuktatásával azonban Gömbös kivívta Horthy ellenszenvét is, a miniszterelnököt csak azért nem mondatta le a kormányzó, mert az halálos beteg volt, és 1936-ban el is hunyt.

Jobbratolódás a háború előestéjén

Darányi Kálmán kormányának (1936–1938) már nemcsak a nácik, hanem a magyarországi támogatóik, a különféle nyilas és nemzetiszocialista mozgalmak fenyegetésével is meg kellett birkóznia. 1938-ban hirdette meg a miniszterelnök a hadseregfejlesztésre irányuló győri programot, mely egymilliárd pengőt áldozott a trianoni békében kikötötteknek megfelelően kis létszámú és katasztrofális felszereltségű magyar hadsereg fejlesztésére. A tervet 1940-re vitték véghez, ám a királyi honvédség továbbra is igen alacsony szinten állt, és kis erőt képviselt.

Imrédy Béla, a Darányit követő miniszterelnök (1938–1939) – bár a létező mozgalmaktól és pártoktól külön úton – a szélsőjobb irányába sodródott (a „csodás forradalom” megvalósítása az általa alapított Magyar Élet Mozgalomra várt volna). Az eseményeket nyugtalanul figyelő Teleki–Bethlen–Horthy-csoport végül 1939-ben leváltotta a német érdekeknek megfelelően politizáló miniszterelnököt. Magyarázatként azt hozták fel, hogy egyik dédszülője zsidó származású. A sors fintora, hogy épp Imrédy alatt fogadták el az I. zsidótörvényt, mely vallási alapon maximálta az egyes értelmiségi pályákon a zsidók létszámát, illetve ekkor terjesztették be a másodikat, ami már nemzetiségi alapon szigorította az előző intézkedést.