Bukás – a háború utolsó évei

Berlinben 1945-ben fogságba esett német katonák

 

Az SS által meggyilkolt kényszermunkások exhumálása

 

Halottak Buchenwaldban a német kivonulás után (1945. április 24.)

A korai nagy hadi sikerek következtében Hitler népszerűsége nőtt, Keitel például a franciák legyőzése után a Minden idők legnagyobb hadvezére névvel tüntette ki. Ennek ellenére a hadvezetéssel folyamatos vitákban állt. Az 1941-42-es téli vereségek a Szovjetunióban azonban összetörték a nagyszabású terveket. 1942 után a német haderő defenzívába kényszerült, és a többszörös számbeli fölény miatt, nagy veszteségekkel folyamatosan visszaszorult. Az 1941. decemberi, Moszkva elfoglalásáért indított támadást a szovjet hadsereg nemcsak visszaverte, hanem még további 120 km-rel vissza is szorította a Wehrmachtot. 1942 nyarán Hitler és a vezérkar ismét hatalmas offenzívát indított, és óriási területnyerés után szeptember elején a német hadoszlopok már Sztálingrád és a Kaukázus kapujában álltak. A rommá lőtt Sztálingrádban azonban hetekig tartó utcai harcokra kényszerültek. 1942. november végén szovjet ellentámadás indult, és 1943. február 2-án a 6. német hadsereg, von Paulus tábornagy vezetésével, megadta magát. Ez nagy fordulatot jelentett a II. világháború történetében. A teljesen sikertelen 1943-as júliusi kurszki csata után a hadvezetés bizalma megroppant Hitler vezetői képességeiben.

A kibontakozó Hitler-ellenes katonatiszti összeesküvés vezetői von Stauffenberg vezérkari tiszttel az élén 1944. július 20-án sikertelen bombamerényletet hajtottak végre Hitler kelet-poroszországi főhadiszállásán, Rastenburgban. A Führer elképesztő véletlenek következtében csak enyhe sérülést szenvedett. Ezután bizalmatlan és magába forduló lett. Folyamatosan vitázott katonáival és nem volt tisztában a tényleges hadászati helyzettel. Gyakran értelmetlen, ellentmondásos parancsokat osztogatott, elvesztette realitásérzékét. Valószínűleg maga a merénylet indította meg benne a pszichológiai összeomlás folyamatát.

A háború utolsó hónapjaiban berlini bunkerébe zárkózott és elrendelte Németország felégetését. Szerencsére a tisztek ezt nem hajtották végre, sőt, amennyiben csak lehetett, függetlenítették magukat, hogy a háborús veszteségeket a lehetőségek szerint minimalizálják. Kelet-Poroszország fokozatos elvesztésével elkezdtek hírek terjedni arról, hogy a szovjet katonák milyen kegyetlenül bánnak a német civilekkel, főleg a fiatal nőkkel. Ekkor Hitler felszólította a hadsereget a nők és gyermekek védelmére, de az ekkorra kimerült és hiányosan felszerelt hadosztályok már hiába harcoltak az utolsó töltényig, nem voltak képesek megállítani az előrenyomuló szovjeteket.

Berlin ostromakor Hitler súlyos mentális problémái miatt már beszámíthatatlanul viselkedett. 1945. április 30-án feleségével, Eva Braunnal öngyilkos lett a bunkerben. Május 2-án Berlin elesett. Május 8-án aláírták a kapitulációt, és ezzel Európában véget ért a második világháború. Néhány tudós biztos forrásból állítja, hogy Hitler és Eva Braun csontjait (koponyatöredékek és fogmaradványok) a háború után a szovjetek magukkal vitték a Szovjetunióba, és a mai napig Oroszországban vannak.

Hitler zsidó származású katonái

Bryan Mark Rigg zsidó származású amerikai történésztől megtudhatjuk, hogy Hitler egyik legellentmondásosabb tette a részben zsidó származású katonák alkalmazása volt a Harmadik Birodalom hadseregén belül. Az 1935 szeptemberében beiktatott nürnbergi törvények nemcsak a konvencionális értelemben vett, teljesen zsidó származású embereket fosztották meg emberi jogaiktól, hanem a vegyesházasságból származó (csak félig vagy negyedrészt zsidó) német polgárokat is. Őket korcsnak (Mischlinge) nevezték. Rigg szerint a második világháborúban közülük mintegy 150 ezer fő harcolt a német hadseregben, köztük Helmut Schmidt későbbi német kancellár is. Hitler tábornoki karában is szolgáltak vegyesházasságból származó katonák, ilyen volt Erhard Milch vezérőrnagy is.

Ezek a katonák sokszor elszántabban harcoltak társaiknál, mivel németnek tekintették magukat és vissza akarták szerezni a német társadalom megbecsülését. Emellett sokan úgy vélték, hogy így megmenthetik családjukat az üldöztetéstől, míg mások hamis papírokkat használva az üldözők között hitték magukat biztonságban. Nem volt ritka, hogy míg a fronton harcoltak, addig a családtagjaikat meggyilkolták. A holokausztról és a zsidók elleni atrocitások mértékéről csak a háború végén szereztek tudomást. Emellett kétségtelen, hogy Hitler figyelemmel kísérte zsidó származású katonái sorsát és sokukat árjává nyílvánított. Sokan komoly identitászavarral küzdöttek és lelkes nácinak mutatták magukat. A náci propaganda cinizmusát az a tény mutatja legjobban, hogy az „ideális német katona” reklámozására a szőke, kékszemű és félzsidó Werner Goldberget használták fel. A második világháború után a katonák közül sokan lelki törést szenvedtek. Egyesek teljesen meghasonlottak és sokan továbbra is komoly identitászavarral küzdöttek.

Hatása az utókorra

Habár Hitler főbb céljainak elérésében teljes kudarcot vallott, még mindig van némi befolyása a későbbi generációk életére. A háború után részben miatta erősödtek meg az antifasiszta mozgalmak. Hitler növelni kívánta Németország befolyását és területét, világuralomra tört. Területi hódításai ezzel szemben, bár hatalmasak voltak, rövid életűeknek bizonyultak. Németországnak jelenleg kisebb a területe, mint amekkora 1933-ban volt. A fajelmélet értelmében alacsonyabbrendűnek tekintett népcsoportokat - elsősorban a zsidókat és a kommunistákat - esküdt ellenségének tekintette. Mégis, 1948-ban megalakult a független zsidó állam, valamint a részben az általa kezdeményezett háborúnak köszönhetően viszont a szovjeteknek sikerült irányításuk alá vonni Kelet-Európa tekintélyes részét, a kommunista befolyás pedig világszerte jelentősen megnőtt. Hitler megvetette a demokráciát, nemcsak más nemzeteknél, hanem Németországban is. Ezzel szemben ma Németországban demokrácia van, lakói pedig sokkal kevésbé tolerálják a tekintélyelvű uralmat, mint Hitler előtt bármikor.

Mindezek ellenére a mai napig akadnak hívei, eszmei követői szerte a világban, főleg Kelet-Európában és az USA-ban. A Hősök terén például 1997 óta többször megrendezték a Becsület napját Az Egyesült Államokban bejegyzett pártként működik a náci párt, de legjobban Oroszországban tapasztalható a Hitler iránti vonzalom.

Ma is akadnak olyan személyek, akik azzal mentegetik Hitlert, hogy tagadják a holokauszt megtörténtét és a hivatalosan elfogadott történetírást. Ezzel a tevékenységükkel széleskörű megütközést és botrányt keltenek. Ilyen volt Ernst Zündel is, aki az izraeli Yedioth Ahronoth című újságnak adott interjújában a zsidóságot az „valódi holokauszt” eljövetelére „figyelmeztette”, mivel szerinte Németország második világháborúban játszott szerepét meghamisították és maga a holokauszt sem történt meg. Mivel a holokauszt tagadása számos országban, különösen Németországban bűncselekménynek minősül, ezért Zündelt átadták a német hatóságoknak. Hasonló volt korábban David Irving történész esete is, akit bírósági eljárás során holokauszttagadásért, antiszemitizmusért és neonácizmus miatt ítéltek el.^[8] A holokauszt tagadásában ugyancsak nagy szerepet játszott a zsidó származású David Cole is, aki később önként visszavonta tanait, amikor a Jewish Defense League (Zsidó Védelmi Liga) jutalmat ajánlott fel tartózkodási helyének megállapítása céljából.

Egyesek időről-időre Hitler állítólagos zsidó származásáról beszélnek. Ez azonban tévhit, amit sokan a zsidóság elleni gyűlölet keltése érdekében hangoztatnak. A legújabb ilyen kijelentést Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök főtanácsadója, Mohamed-Ali Ramin tette, aki szerint Hitler zsidó volt, akárcsak a környezete, ezzel alátámasztotta a holokausztot és Izrael megalakulását. Ramin teljes nyilatkozatából azonban kitűnik, hogy célja az antiszemitizmus terjesztése, valamint a zsidóság és Izrael állam lejáratása volt.