Szovjet harckocsik
T-28
A brit és német harckocsitervek hatására kialakított T-28 közepes harckocsinak egy középen elhelyezett főtornya és két géppuskával felfegyverzett melléktornya volt a páncéltest elülső részén. A harcjármű futóműrendszere a brit Vickers cég egyik harcjárművének tökéletes másolata volt. Jóllehet a prototípust 45 mm-es főlöveggel fegyverezték fel, a sorazatgyártású példányokat már egy jóval nagyobb teljesítményű, 75 mm-es rövid csövű, alacsony kezdősebességű ágyúval szerelték fel. A T-28-asnak számos különböző altípusa, illetve változata volt, amelyek közül jó néhányat a típussal szerzett harci tapasztalatok alapján alakítottak ki. A T-28C-1 például a Vörös Hadsereg szempontjából balszerencsés szovjet-finn háborút követően megerősített homlok-, illetve toronypáncélzattal kezdték gyártani. Érdekes változat volt a T-28(V) parancsnoki harckocsi. Ezt rádióval is felszerelték, amelynek gyűrű formájú keretantennáját a jármű tornyán helyezték el.
TECHNIKAI ADATOK
Hosszúság: 7.44 m
Szélesség: 2,80 m
Magasság: 2,83 m
Súly: 28 509 kg
Legénység: 6 fő
Fegyverzet: egy 76,2 mm ágyú; három 7,62 mm géppuska
Motor: egy 500 LE teljesítményű M-17V-12 benzinmotor
Sebesség: 37 km/h (úton)
Hatótávolság: 220 km
Páncélzat: 10-80 mm
T-34
A 2. világháború egyik legjobb harckocsitípusának fejlesztését 1937-ben kezdték el. Forradalmian új konstrukció volt: döntött páncélzatú test, melyet hegesztéssel szereltek össze; öntéses eljárással készült torony. Nagy előnye volt a típusnak, hogy az egyszerű technológia miatt kevésbé képzett személyzet is elvégezhette az összeszerelést, és a harctéren is könnyen javítható volt. Megbízható motorja a német harckocsiknál jóval nagyobb hatótávolságot biztosított számára. A T-34/76 1941-ben állt hadrendbe. A nyugati szakértők egybehangzó véleménye, hogy a T-34, első fellépésekor 1941-ben a Szovjetunió megtámadásakor tűzerőben, páncélzatban és mozgékonyságban minden más harckocsit felülmúlt. A T-34-es a legnagyobb lőtávolságról is ki tudta lőni a német Pz III. és Pz IV. harckocsit, ezek viszont csak kivételes esetben tudták leküzdeni. A kurszki csatában a Panther-eknek is méltó ellenfele volt. A T-34 páncélzata 45 mm volt, 30, 45 és 50° szögben döntve. A ferde páncélt a páncéltörő gránátok nehezebben ütötték át, könnyebben elcsúsztak rajta, vagy lepattantak róla. Két fő változatban készült. A már így is jelentős tűzerőt 1944-ben tovább növelték. A T-34/85-ös többek között a koreai, valamint az 1967-es és 1973-as arab-izraeli háborúkban is jelen volt. Nagyobb lövege miatt megnövelt méretű tornyot és vastagabb páncélzatot kapott.
TECHNIKAI ADATOK
Hosszúság: 5,92 m
Szélesség: 3,00 m
Magasság: 2,40 m
Súly: 26 000 kg
Legénység: 4 fő
Fegyverzet: 1 db 76,2 mm-es harckocsiágyú; 2 db 7,62 mm-es géppuska
Motor: V-2-34 V-12, 12 hengeres Diesel-motor, 500 LE
Sebesség: 55 km/h (úton)
Hatótávolság: 190 km
Páncélzat: 15-70 mm
T-35
A "gördülő erőd"-öt 1933 és 1939 között gyártották. A T-35 öt tornyából háromban ágyú, kettőben géppuska volt elhelyezve. A középső főtoronyban 76.2 mm-es, az elülső és a hátulsó kisebb ágyútornyokban 45 mm-es ágyúk voltak. A két géppuskatoronyban (az egyik a fedélzet bal oldalán, elöl volt elhelyezve, a másik jobb oldalt, hátul) DT-géppuskák kaptak helyet. Ennek ellenére korszerűtlennek számított, mivel páncélzata és viszonylag kis sebessége egyaránt sebezhetővé tette. A németek már a háború első hónapjaiban mindet megsemmisítették. Felváltására kezdték el gyártani 1940-ben a KV-1 típusú harckocsit.
TECHNIKAI ADATOK
Hosszúság: 9,72 m
Szélesség: 3,20 m
Magasság: 3,43 m
Súly: 45 000 kg
Legénység: 10 fő
Fegyverzet: 1 db 76,2 mm-es és 2 db 45 mm-es harckocsiágyú; 5 db 7,62 mm-es géppuska
Motor: M-17, 12 hengeres; 500 LE
Sebesség: 30 km/h (úton)
Hatótávolság: 150 km
Páncélzat: 11-50 mm
T-60
A T-60 szovjet könnyű harckocsit a T-40 kétéltű felderítő harckocsi pótlására tervezték. Sorozat- gyártása 1941. novemberében kezdődött. A II. világháború első hónapjai megmutatták, hogy a harcban többre van szükség, mint a mozgékonyság és úszóképesség. Ezért a T-60 homlokpáncélját 20 milliméterre növelték, és 20 milliméteres gyorstüzelő ágyúval fegyverezték fel, melynek tűzereje megfelelt a 37 milliméteres harckocsiágyúénak. A súlynövekedés miatt a továbbiakban a T-60 már nem volt úszóképes. Jellegzetessége a jármű bal oldalán elhelyezett torony volt. A T-60-at a felderítők kapták, de használták a gyalogság közvetlen támogatására is, ami a vékony páncélzat miatt nagy veszteségeket eredményezett. T-70-nel történt felváltásáig több mint 6 000 darab T-60 készült. Megmaradt példányait a BM sorozatvetők alvázaként és az 57 milliméteres páncéltörő ágyú páncélozott vontatójaként használták.
TECHNIKAI ADATOK
Hosszúság: 3,82 m
Szélesség: 1,98 m
Magasság: 2,23 m
Súly: 5150 kg
Legénység: 2 fő
Fegyverzet: 1 db 20 mm-es harckocsiágyú és 1 db 7,62 mm-es géppuska
Motor: 70 LE-s motor
Sebesség: 45 km/h (úton)
Hatótávolság: 614 km
Páncélzat: 7-20 mm
T-70
A 1930-as években a szovjet hadvezetés rengeteg időt és fáradságot áldozott egy könnyűharckocsi-sorozat kifejlesztésére. Amikor 1941 júniusában Németország megtámadta a Szovjetuniót, ezen munkálatok legfrissebb "eredménye" a T-70-es volt. A típus megfelelő páncélzattal rendelkezett, fegyverzete azonban csak korlátozottan volt alkalmas a nehezebb harckocsik leküzdésére, elsősorban azért, mert a harckocsi parancsnokának egyedül kellett kiszolgálnia a löveget, ami alaposan megnehezítette egyéb feladatainak ellátását. A T-70 így nem kapott jelentősebb szerepet a háborúban, elsősorban felderítésre és a gyalogság közvetlen támogatására használták. 1943 végéig több mint 8000 darabot gyártottak a típusból, de a puszta számoktól eltekintve a T-70 csak a legnagyobb jóindulattal volt élvonalbeli harckocsinak tekinthető. A típus teljesítménye természetesen sokkal jobb volt, mint elődjéé, a T-60-asé, de a német páncélosok tűzerejével szemben már 1941/42-ben is hátrányba került.
TECHNIKAI ADATOK
Hosszúság: 4,29 m
Szélesség: 2,32 m
Magasság: 2,04 m
Súly: 9367 kg
Legénység: 2 fő
Fegyverzet: egy 45 mm ágyú; egy 7,62 mm géppuska
Motor: 140 LE összteljesítményű GAZ-202 benzinmotor
Sebesség: 45 km/h (úton)
Hatótávolság: 360 km
Páncélzat: 10-60 mm
IS-1
Az átmeneti megoldásnak bizonyult KV család továbbfejlesztéseként jött létre 1943-ban a Joszif Sztalin-ról elnevezett harckocsi. A IS-1-est a KV-85 némileg módosított tornyával szerelték fel, és egy újabb, de szintén 85 mm-es löveggel látták el. A típus a nehéz harckocsik között a könnyebb modellek közé tartozott, köszönhetően a tömör elrendezésnek és a fejlett öntöttacél technológiának. A IS-1-es lett az alapja az ISU önjáró lövegeknek.
TECHNIKAI ADATOK
Hossz: 6,77 m
Szélesség: 3,07 m
Magasság: 2,73 m
Súly: 41 000 kg
Legénység: 4 fő
Fegyverzet: 1 db 85 mm-es D-25-ös löveg; 2 db 7,6 mm-es géppuska; 1 db 12,7 mm-es géppuska
Motor: V-2 Diesel; 600 LE
Sebesség: 37 km/ó (úton)
Hatótáv: 240 km
Páncélzat: 80-160 mm
IS-2
Az IS-1 modell 85 mm-es lövege a német nehézharckocsik megjelenése után kevésnek bizonyult, és egyéb szerkezeti átalakítások is szükségessé váltak. Ezért született meg 1944-ben a IS-2, mely erős motorja révén viszonylag mozgékonynak bizonyult, így nemcsak a T-34-esek támogatására volt alkalmas, hanem önálló nehézharckocsi-ezredek létrehozására is módot adott. Az IS-2 a háború egyik legnagyobb tűzerejű és legerősebb páncélosa volt. Méltó ellenfele lett a német Tigrisnek, és sikerrel felvehette a harcot a Tigris erősebben páncélozott, nagyobb tűzerejű "testvérével", a Királytigrissel is. A nyugati szövetségesek egészen a háború végéig nem tudtak fegyverbe állitani hasonló tankot. Az első használható amerikai nehézharckocsi, a 90 mm-es ágyúval felszerelt M26 Pershing csak 1945 tavaszán jelent meg.
TECHNIKAI ADATOK
Hossz: 6,35 m
Szélesség: 3,10 m
Magasság: 2,75 mSúly: 45 000 kg
Legénység: 4 fő
Fegyverzet: 1 db 120 mm-es D-25-ös löveg; 2 db 7,6 mm-es DShK géppuska; 1 db 12,7 mm-es DT géppuska
Motor: V-2 Diesel; 600 LE
Sebesség: 42 km/h (úton)
Hatótáv: 160 km
Páncélzat: 90-160 mm
IS-3
A harckocsik harci teljesítményének folyamatos elemzése, valamint az elszenvedett sérülések helyének és típusának vizsgálata vezetett a IS-3-as harckocsi kifejlesztéséhez. Ez volt a háború során gyártott utolsó szovjet harckocsi. A jármű terveit két csoport készítette el. Az egyik csoport Kotyin vezetésével szokatlan homlokpáncélzatot fejlesztett ki, melyen a harckocsi elején csukafejszerűen illesztették össze a lejtős páncéllemezeket. Ez az elrendezés csökkentette a jármű tömegét, de reményeik szerint növelte a törzs ellenállását a becsapódó lövedékekkel szemben. A másik, N. L. Duhov vezette csoport radikálisan új, kerek serpenyő alakú tornyot fejlesztett ki, és ebbe építette a 122 mm-es löveget. Ez az új alak megnövelte a védelmet, mivel csökkentette a lövedékek becsapódási energiáját, javította a külső elrendezést és ennek következtében a harci hatékonyságot. A döntést, hogy a két csoport által elért fejlesztéseket egyetlen harckocsiban ötvözzék, a harckocsigyártásért felelős miniszter, V. A. Malisev hozta. Az első mintapéldányt 1944 októberében mutatták be G. K. Zsukov és A. M. Vasziljevszkij marsalloknak, akik támogatták a harckocsi gyártását. Az első, sorozatban gyártott példányok 1945 elején kerültek a csapatokhoz, és egyes jelentések szerint részt vettek a Berlinért vívott harcokban. A harckocsi gyártását 1946 közepéig folytatták, ez idő alatt 2311 példány készült el.
TECHNIKAI ADATOK
Hossz: 6,95 m
Szélesség: 3,09 m
Magasság: 2,73 m
Súly: 46 500 kg
Legénység: 4 fő
Fegyverzet: 1 db 122 mm-es D-25T L/43 löveg; 2 db 7,6 mm-es DT géppuska; 1 db 12,7 mm-es DShK géppuska
Motor: V-2 12 hengeres Diesel; 600 LE
Sebesség: 37 km/h (úton)
Hatótáv: 240 km
Páncélzat: 30-160 mm
KV-1
A harmincas évek végére nyilvánvalóvá vált a szovjet tervezők számára, hogy az 5 ágyútoronnyal és 3 löveggel felszerelt T-35-ös nehézharckocsi-modell nem felel meg a korszerű követelményeknek. Ezért T-34-es közepes harckocsi tervezésével párhuzamosan megkezdték a KV típusjelű (KV=Kliment Vorosilov) nehézharckocsi-sorozat kifejlesztését is. A T-34-eshez hasonlóan ezt a modellt is egy toronnyal látták el, a teste pedig döntött lemezekből készült. Páncélzata vastag volt, sebessége viszonylag kicsi. A Szovjetunió megtámadásakor még kevés példány állt hadrendben, a gyártás csúcspontja már a háború idejére esik. 1943 után fokozatosan a KV-85-ös modell váltotta fel.
TECHNIKAI ADATOK
Hossz: 6,75 m
Szélesség: 3,35 m
Magasság: 2,75 m
Súly: 48 000 kg
Legénység: 5 fő
Fegyverzet: 1 db 76,2 mm-es F34-es harckocsiágyú; 3 v. 4 db 7,62 mm-es Degtyarev géppuska
Motor: V-2K, 12 hengeres Diesel; 600 LE
Sebesség: 37 km/h (úton)
Hatótáv: 340 km
Páncélzat: 30-90 mm
KV-2
A KV-2 szovjet nehéz harckocsi, KV-1 harckocsi úgynevezett tüzérségi változata. Az 1940-ben meg- jelent KV-2 nagy, kocka alakú forgótornyába egy 152 milliméteres tarack került. Feladata, hogy a harckocsiknak önjáró tüzérségként tûztámogatást adjon. A rosszul tervezett toronykoszorú miatt a 12 tonnás tornyot csak akkor lehetett elfordítani, ha a harckocsi teljesen vízszintesen állt. A torony 10 tonnával növelte a harckocsi tömegét, korlátozta mozgását és instabillá tette. Ennek ellenére a KV-2 nagy szerepet játszott abban, hogy a Vörös Hadseregnek 1940 februárjára végre sikerült áttörnie a Mannerheim-vonalat. A KV-2 szinte sebezhetetlennek bizonyult - a finn 37 mm-es páncéltörők nem tudtak elbánni vele - és óriási tűzereje hatásosan támogatta a szovjet gyalogságot a finn betonerődök elleni rohamok alatt. 1941 nyarán azonban végleg bebizonyosodott alkalmatlansága, megmaradt példányait tornyuk eltávolítása után KV-1-gyé alakították át.
TECHNIKAI ADATOK
Hossz: 6,75 m
Szélesség: 3,35 m
Magasság: 3,35 m
Súly: 53 000 kg
Legénység: 6 fő
Fegyverzet: 152 mm-es tarack 2x7,62 mm-es géppuska
Motor: V-2K, 12 hengeres Diesel; 600 LE
Sebesség: 26 km/h (úton)
Hatótáv: 160 km
Páncélzat: 75-110 mm |
AJÁNLOM AZ OLDALT
