Amerikai repülőgépek
Bell P-39 'Aircobra'
A Bell repülőgépgyár által gyártott egymotoros, együléses vadász és vadászbombázó. Az alsószárnyas, orrkerekes, teljesen fémépítésű gép jellegzetessége a pilótafülke mögött elhelyezett motor volt. Így szabadon maradt a hely a repülőgép orrában a géppuskáknak meg a tricikli-elrendezésű futómű orrkerekének, és a motor közelebb került a gép súlypontjához, miáltal javult a gép fordulékonysága. Az XP-39 jelű prototípus 1938 áprilisában szállt fel először, sebessége, emelkedő képessége megfelelt a hagyományos vadászokénak, fegyverzet tekintetében felülmúlta azokat. Az amerikai pilóták elégtelen magassági teljesítménye miatt nem kedvelték, pedig a Földközi-tenger mellett, és a Távol-Keleten eredményesen használták. 1939-1944 között gyártott 9 588 db P-39-ből 5 134 darabot a Szovjetunió kapott, ahol kis- és közepes magasságban vívott légi harcokhoz kitunő vadásznak tartották. A beépített 37 milliméteres páncéltörő gépágyúval és a szárnyak alá szerelt bombákkal vadászbombázóként a német nehézharckocsikat is sikerrel támadhatta.
TECHNIKAI ADATOK:
Hossz: 9,23 m
Magasság: 3,63 m
Fesztávolság: 10,35 m
Hatótáv: 2360 km
Személyzet: 1 fő
Csúcsmagasság: 10 670 m
Szerkezeti tömeg: 2550 kg
Felszálló tömeg: 3545 kg
Csúcssebesség: 615 km/h
Hajtómű: Allison V-1710-63, 12 hengeres; 1325 LE
Fegyverzet: 1 db 37 mm-es gépágyú, 2 db 12,7 mm-es Browning géppuska v. 4 db 7,62 mm-es géppuska v. 1 db max. 226 kg-os bomba
Boeing B-17 'Flying Fortress'
Az amerikai Boeing cég 1934-ben kezdte meg egy többmotoros nehézbombázó-típus kifejlesztését. Követelmény volt, hogy a készülő repülőgép szárazföldi célok és hajók ellen is alkalmazható legyen. A Boeing Model 299-nek nevezett bombázó próbaútjára már a következő évben sor került. A B-17-esek különféle változataiból ezután majdnem 13 ezret gyártottak. Bár a B-24 Liberator típusból ennél is több készült, mégis a "repülő erőd" lett a második világháború legismertebb amerikai bombázója. A Csendes-óceán térségétől az afrikai hadszíntéren át Európával bezárólag minden fronton alkalmazták. A Németország elleni nappali stratégiai bombázások fő fegyvere lett. Az "erőd" elnevezés nem túlzás: a gépet úgy tervezték, hogy egyedüli is meg tudja magát védeni az ellenséges vadászgépektől. A német pilóták viszont hamar rájöttek, hogy hátulról könnyen támadható. Ezen hiányosságát farokgéppuska beépítésével igyekeztek kiküszöbölni, de igazi megoldást csak a nagy hatótávolságú vadászgépek megjelenése jelentett. Mivel általában jól védett célpontok ellen alkalmazták, a vadászok mellett a légvédelmi tüzérség is súlyos veszteségeket okozott a B-17-eseknek. Ennek ellenére a legjobb bombázók közé tartozott. A típust - bár kitűnő teljesítménnyel rendelkezett - a II. világháború befejezése után nem tartották tovább szolgálatban. Időközben megjelentek a nagyobb, korszerűbb nehézbombázók, melyek még a kiváló B-17 teljesítményét is felül tudták múlni. A repülő erőd hosszú és kemény szolgálat után nyugalomba vonult, s helyét hamarosan átvették a modernebb és nagyobb teljesítményű sugárhajtású repülőgépek.
TECHNIKAI ADATOK
Hossz: 22,27 m
Magasság: 5,76 m
Fesztávolság: 31,65 m
Hatótáv: 2962 km
Személyzet: 10 fő
Csúcsmagasság: 11 400 m
Szerkezeti tömeg: 14 849 kg
Felsz. tömeg: 25 000 kg
Csúcssebesség: 482 km/h
Fegyverzet: 13 db 12,7 mm-es géppuska, max. bombateher - 7850 kg
Hajtómű: 4db 1200LE-s Wright GR-1820-97 Cyclone kétsoros csillagmotor
Boeing B-29 'Superfortress'
Kifejlesztése 1938-ban vette kezdetét. Ugyanebben az évben készült tanulmány nagy hatótávolságú, túlnyomásos kabinnal ellátott nehézbombázó-típus szükségességét vetette fel. Prototípusa 1942 elejére készült el, és a következő év közepén már sorozatban gyártották. Első bevetésére 1944-ben került sor, a kezdeti koncepcióval ellentétben már csak a csendes-óceáni hadszíntéren. 1945 márciusától nappali és éjszakai bevetések követték egymást. Főként gyújtóbombákat vittek magukkal, amelyek különösen hatásosak voltak a könnyűszerkezetes japán faépületek ellen. A B-29 és a B-29A szupererődök bőséges és főként távvezérelt elhárítófegyverzettel rendelkeztek. A gépek bombaterhelhetősége és repülési teljesítménye tovább nőtt, amikor már nem kellett tartani a japán vadászgépektől, s a további 311 db B-29B szupererőd gyártásakor már csak farok-géppuskaállást építettek. 1945. augusztus 6-án Paul Tibbetts ezredes parancsnoksága alatt az Enola Gay nevű B-29-es bombázó dobta Hirosimára az első atombombát. Összesen 2458 B-29-es készült el.
TECHNIKAI ADATOK
Hossz: 30,20 m
Magasság: 9,07 m
Fesztávolság: 43,08 m
Hatótáv: 9200 km
Személyzet: 10-14 fő
Csúcsmagasság: 10 240 m
Szerkezeti tömeg: 31.800 kg (üresen)
Felszálló tömeg: 56.250 kg
Csúcssebesség: 572 km/h (9150 m-en)
Fegyverzet: max. 12 db 12,7 mm-es Browning géppuska, 1 db 20 mm-es forgatható gépágyú, max. 9070 kg bomba
Hajtómű: 4 db Wright R-3350-23 Cydone 18 hengeres kétsoros csillagmotor, 2200 LE
Consolidated B-24 'Liberator'
"Repüljön minden körülmények között, és képes legyen minden feladat végrehajtására" - hangzott a Liberator kifejlesztésének vezérelve, és a sokoldalú repülőgép valóban nagyfokú alkalmazkodóképességet mutatott. Kifejlesztése 1939-ben kezdődött el, az XB-24 jelű prototípus 1939 decemberében repült először. Első bevetésére 1941-ben került sor, a B-24D 1942 júniusában mutatkozott be, amikor a gépeket Egyiptomból indították a romániai olajmezők elleni légitámadásra. Figyelemre méltó pályafutása során az USA, Nagy-Britannia és a Brit Nemzetközösség fegyveres erőinél bombázó, utas- és teherszállító, üzemanyag-szállító., tengeri felderítő, tengeralattjáró-felderítő, valamint elhárító repülőgépként alkalmazták. A "Libi"-k teljesítették fenti elvárásokat, igaz, nem értek el jobb teljesítményt, mint a korábbi típusok, a pilóták számára nagyobb erőfeszítést igényelt egy-egy pontosabb bevetés, és gyártásuk nagyon drága volt. Mégis messze nagyobb darabszámban épült, mint az ugyanebben az időben alkalmazott B-17 vagy bármely más USA repülőgép. Ez talán azzal magyarázható, hogy egyrészt forradalmi újításokat tartalmazott (pl. rengeteg elektromos műszere, berendezése volt), másrészt valóban szinte minden feladatot képes volt teljesíteni. Jó eredményeket ért el szárazföldi célok bombázásánál, a tengeralattjárók elleni harcban, és nagy hatótávolsága miatt a Csendes-óceán térségében szállítógépként is alkalmazható volt, és közel 635 000 tonna bombát dobott az európai, afrikai és csendes-óceáni hadszínterekre, valamint 4189 ellenséges repülőgépet semmisített meg. Minden fronton harcolt, számos ország légiereje még a háború után is alkalmazta. Az ebből a típusból gyártott 2738 példányon belül számos variáció létezett a fegyverzetet és a bombaterhelhetőséget tekintve. Az összes változatból 18.431db-ot gyártottak, többet, mint bármely más II. világháborús amerikai harci gépből.
TECHNIKAI ADATOK
Hossz: 21,17 m
Magasság: 5,49 m
Fesztávolság: 33,55 m
Hatótáv: 3362 km
Személyzet: 12 fő
Csúcsmagasság: 8 540 m
Szerkezeti tömeg: 17 500 kg
Felszálló tömeg: 26 000 kg
Csúcssebesség: 480 km/h
Fegyverzet: 10 db 12,7 mm-es géppuska, 2275 kg bombateher
Hajtómű: négy darab 1200 LE-s Pratt & Whitney R-1830-65 Twin Wasp kétsoros csillagmotor
Curtiss P-40 'Warhawk'
Együléses, egymotoros amerikai vadászrepülőgép. A P-40 az első amerikai alsószárnyas, behúzható futóműves, teljesen fémépítésű, nagyobb sorozatban gyártott vadászmonoplán, a P-36 soros-motoros változata volt. A típus első gépeit 1940. januárba adták át. 1942-ben a P-40 csaknem felét tette ki az USAAF vadászrepülőgépeinek, ezenkívül nagy számban repültek a brit és a szovjet légierőben is. A P-40-et technikai színvonalát tekintve a legtöbb korabeli gép megelőzte, ám megbízhatósága, és erőteljes szerkezete miatt a háború folyamán végig rendszerben maradt. 1942-1944 között a Földközi-tenger medencéjében, a Távol-Keleten és a keleti fronton vetették be, főleg a szárazföldi csapatok támogatására, vadászbombázóként. Összesen 13 788 darab épült a P-40-ből, amelynek különböző változatait a Curtiss cég eredeti Hawk (Sólyom) jelzése után a britek Mohawk (P-36), Tomahawk, Kittyhawk, az amerikaiak Warhawk típusnévvel jelölték.
TECHNIKAI ADATOK
Hossz: 10,20 m
Magasság: 3,23 m
Fesztávolság: 11,35 m
Hatótáv: 1210 km
Személyzet: 1 fő
Csúcsmagasság: 9470 m
Szerkezeti tömeg: 2550 kg
Felszálló tömeg: 5171 kg
Csúcssebesség: 552 km/ó
Fegyverzet: hat 0,5 hüvelykes mereven beépített géppuska a szárnyban és 680 kg bombateher a külső felfüggesztési pontokon
Hajtómű: 1200 LE-s Allison V-1710-81, 12 hengeres V-motor
Douglas DC-3 'Skytrain/Dakota'
Kétmotoros amerikai szállító repülőgépet a DC-2-esből fejlesztették ki. A tiszta vonalvezetésű, kitűnő repülő tulajdonságokkal rendelkező DC-3-as 1935. dec.18-án repült először polgári utasszállító gépként. Csapatszállító, teherszállító és vitorlázó repülőgép-vontató változata is volt. 10 123 db megépült példányával a legnagyobb számban gyártott katonai szállító repülőgéptípus. A DC-3 minden hadszíntéren jelentős szerepet kapott. Angliában Dakota néven vált ismertté, az amerikai hadseregben C-47 volt az elnevezése (R4D -U.S. Navy). A Szovjetunióban Li-2 néven licencben 1938-1952 között körülbelül 2 700 db-ot gyártottak, egy részüket bombázó feladatokra alakították át.
TECHNIKAI ADATOK
Hossz: 19,62 m
Magasság: 5,21 m
Fesztávolság: 28,93 m
Hatótáv: 2571 km
Személyzet: 2-3 fő és 28 katona
Csúcsmagasság: 7315 m
Szerkezeti tömeg: 8103 kg
Felszálló tömeg: 14 061 kg
Csúcssebesség: 370 km/ó
Fegyverzet: nincs
Hajtómű: 2x1200 LE-s Pratt & Whitney R-1830-92, 14 hengeres csillagmotor
Martin B-26 'Marauder'
A B-25-össel szinte egyidőben készült B-26-ost szinte még a rajzasztalról megrendelték. Az első modellek 1940-ben készültek el, de az amerikai hadbalépéskor még csak egy egységet szereltek fel velük a csendes-óceáni hadszíntéren. Kezdetben nagyon rossz híre volt, a nagy szárnyterhelés és nagy leszállósebesség miatt a kezdő pilótáknak gondot okozott a kezelése. Fanyar humorral az "Özvegycsináló" nevet adták a típusnak. A Marauderek 1943-ban jelentek meg Európa egén. A jól megerősített, középnehéz bombázó a tapasztalt pilóták keze alatt hamarosan rácáfolt csúfnevére: az amerikai gépek közül a háború során a B-26-os szenvedte el legkisebb veszteségeket. 1948-ig maradt szolgálatban.
TECHNIKAI ADATOK
Hossz: 17,16 m
Magasság: 6,19 m
Fesztávolság: 21,65 m
Fesztávolság: 21,65 m
Személyzet: 7 fő
Csúcsmagasság: 6050 m
Szerk. tömeg: 11 500 kg
Felszálló tömeg: 17.300 kg
Csúcssebesség: 455 km/h
Fegyverzet: 11 db 12,7 mm-es géppuska, 1814 kg bomba
Hajtómű: 2 db Pratt & Whitney R-2800-43 Double Wasp, 1920 LE
North American B-25 'Mitchell'
A North American cég NA-40-es típusjelű gépét 1938-ban tervezték. Már a prototípus elkészülése után megrendelést kapott a gyár, és 1939-ben már sorozatban állította elő az immár B-25 névre hallgató gépet. A Mitchelleket kategóriája legjobb gépeinek tartották, rendkívül jó közepes bombázó volt, ezt a majd' 11 ezer darab elkészült repülőgép is igazolja. Ebből jócskán szállítottak a Szovjetuniónak és Kínának is. Többféle feladatot is képes volt ellátni, az alapfunkción kívül fotófelderítésre, és tengeralattjárók ellen is alkalmazták, ez utóbbi típust az amerikai haditengerészetnél PBJ-1-nek nevezték. 1942. április 18-án a Hornet repülőgép-hordozóról felszálló, James Doolittle parancsnok által vezetett Mitchell B-25B-kötelék intézte az első amerikai légitámadást Tokió ellen. A B25J típusból 4318 db készült el, 313 db-ot átadtak az Egyesült Királyságnak Mitchell Mk.III. típusjellel. A típust a háború után is exportálták. A USAF 1960 májusában selejtezte ki az utolsót.
TECHNIKAI ADATOK
Hossz: 16,10 m
Magasság: 4,81 m
Fesztávolság: 20,60 m
Hatótáv: 4300 km
Személyzet: 6 fő
Csúcsmagasság: 7260 m
Szerkezeti tömeg: 9580 kg
Felszálló tömeg: 16 351 kg
Csúcssebesség: 440 km/h
Fegyverzet: 18 db 12,7 mm-es Browning géppuska, max. 1400 kg bomba
Hajtómű: 2 db Wright R-2600-29, 1850 LE
North American P-51 'Mustang'
A háború során bevetésre kerülő távolsági bombázók nagyon sebezhetőek voltak, ezért az angol Királyi Légierő (RAF) nagy mennyiségű vadonatúj harci gépet rendelt az Észak-amerikai Repülőgépgyártól amelyben a legújabb tervezési módszerek egyesültek a modern technológiával. Az amerikai cég 117 napos rekordidő alatt hozta ki a legendás gép prototípusát Edgard Smood új gépe a P-51 jelzést kapta. A RAF 1941 végén vette át az első gépeket, melyek Angliában kapták a Mustang nevet. Gyönyörű, áramvonalas gép volt, de Ellison motorja gondot okozott: ötezer méteres magasság felett nem vette fel a versenyt a német vadászgépekkel. Egy kis többletre volt szükség, amit az angoloktól meg is kapott. Ronald Harcer; a Rolls-Royce berepülőpilótája egy dugóhúzógyakorlat után azzal a javaslattal állt elő, hogy a Mustangba szereljenek be egy RR Merlin motort. Az eredmény megdöbbentő volt. A gép ezek után kétszer gyorsabb emelkedésre volt képes, magasabbra repült és kevesebb üzemanyagot használt. Ráadásul eldobható póttartályokkal szerelték fel, aminek eredményeként annyi időt tölthetett a levegőben, hogy Angliából indulva nemcsak teljesíthette az oda-vissza több mint 2200 km-es németországi küldetését, hanem a bombázók kísérete mellett szabad vadászatra is lehetősége nyílott. 1942-re aztán kialakult az európai hadszíntéren közismert ezüstszínű, buborék fülketetejű gép teljes "image"-e. A Mustang P-51D legfontosabb feladata az volt, hogy a 8. Légiflotta kötelékében a mélyen fekvő németországi célpontok fölé kísérje az amerikai bombázókat és az út folyamán azokat oltalmazza. Erre a korábban elképzelhetetlen funkcióra a Mustang-ot különösen nagy harci hatótávolsága, és az összes német vadászt meghaladó motorteljesítménye predesztinálta. A II. világháború után a gép 55 országban futott be karriert, kéttörzsű változata (Twin Mustang) a koreai háborúban is harcolt. Az Old Timer repülőbemutatók nagy sztárja ma is Amerika-szerte, sőt 1968 és 75 között gyűjtők és más magánszemélyek számára újragyártották. A háborús időszak össztermelése 15.586 db volt.
TECHNIKAI ADATOK
Hossz: 9,82 m
Magasság: 4,16 m
Fesztávolság: 11,28 m
Hatótáv: 3855 km
Személyzet: 1 fő
Csúcsmagasság: 12 770 m
Szerkezeti tömeg: 3450 kg
Felszálló tömeg: 5260 kg
Csúcssebesség: 698 km/h
Fegyverzet: 6 db 12,7 mm-es Browning MG 53-2 géppuska, 2 db 226 kg-os vagy 2 db 454 kg-os bomba, vagy 6 db 12,7 mm-es rakéta
Hajtómű: Rolls-Royce Packard-Merlin V-1650, 1695 LE
Republic P-47 'Thunderbolt'
Amerikai kísérővadász, a II. világháború legnehezebb vadászgépe. A méretei miatt szemre is hatásos repülőgép - a tiszta vonalvezetés és az erős motor szerencsés ötvözetének köszönhetően - figyelemre méltó tulajdonságokkal rendelkezett. Az Egyesült Államok az európai hadszíntér eseményeit figyelemmel kísérve már hadbalépése előtt megkezdte egy korszerű vadászgép kifejlesztését. Az XP-47B jelű prototípus 1941 májusában repült először. A P-47-esek gyártása 1942 elején kezdődött, 1943 áprilisában álltak hadrendbe. A Thunderboltok nagy és nehéz, félelmetes fegyverzettel ellátott gépek lettek. Eredetileg a csendes-óceáni hadszíntérre szánták a típust, de Európában is bevetették, mivel nagy hatótávolsága miatt hosszasan tudta kísérni a B-17-es és a B-24-es bombázókat. A későbbi típusváltozatok egyre korszerűbbek és hatékonyabbak lettek, még a sugárhajtású Me-262-esekkel is sikerrel szálltak szembe. gyes országokban egészen az 50-es évekig hadrendben maradtak. A háború végéig 15 683 db-ot gyártottak ebből a géptípusból.
TECHNIKAI ADATOK
Hossz: 11,01 m
Magasság: 4,42 m
Fesztávolság: 12,42 m
Hatótáv: 2774 km (póttankkal)
Személyzet: 1 fő
Csúcsmagasság: 12.800 m
Szerkezeti tömeg: 4858 kg
Felszálló tömeg: 7350 kg
Csúcssebesség: 700 km/h
Fegyverzet: 6-8 db 12,7 mm-es Browning géppuska mereven a szárnyba beépítve; max. 1135 kg bomba v. rakéta, külső megerősített pontokon.
Hajtómű: Pratt & Whitney R-2800-59, 18 hengeres kétsoros csillagmotor, 2535 LE |
AJÁNLOM AZ OLDALT
