Market Garden hadművelet

A Market Garden hadművelet a II. világháború legnagyobb, legmerészebb

Market Garden hadművelet
Ejtőernyősök Hollandia felett 1944 szeptemberében, a Market Garden hadművelet idején
Konfliktus II. világháború Időpont: 1944. szeptember 17. – szeptember 25. Helyszín: Hollandia Eredmény: Német győzelem
Szemben álló felek
Lengyelország Holland ellenállás Egyesült Államok Egyesült Királyság	Németország
Parancsnokok
Bernard Montgomery Brian Horrocks Roy Urquhart Allan Henry Shafto Adair James M. Gavin Maxwell Taylor Stanisław Sosabowski	Walter Model Wilhelm Bittrich Kurt Student
Szembenálló erők
35 000 katona	20 000 katona
Veszteségek
7414 halott vagy sebesült 6946 brit foglyul esett	2000 halott 6000 sebesült

ejtőernyős hadművelete, melynek célja Hollandia nyugati részének elfoglalása lett volna, mely lehetővé tette volna a szövetségesek számára a Ruhr-vidék bekerítését.

Előzmények

A normandiai partraszállás után a szövetségesek előrenyomulása a sövényvidéken lelassult, de júliusban új erőre kapott, és augusztus 25-én bevették Párizst. A további gyors előrenyomuláshoz azonban megfelelő mennyiségű üzemanyag kellett, amellyel bár rendelkeztek – nem tudták előrejuttatni a harcoló alakulatokhoz. Ezen a Red Ball Expressz próbált segíteni, kis sikerrel. A megoldás egy új, a frontvonalhoz közelebbi kikötő megnyitása lett volna. Erre a célra megfelelt Antwerpen, melyet szeptember elsején foglaltak el a kanadai csapatok, azonban a német csapatok visszavonulásuk során elaknásították a kikötő bejáratát, így a kikötő sokáig használhatatlan volt. A biztonságos kirakodást hátráltatta volna a V-2 rakéták megjelenése. Ezek a fegyverek ekkor már bevethetőek voltak, sőt London ellen számos támadást is intéztek velük, melynek hatására az angolokban felrémlettek az 1940-es angliai csata emlékei. A szövetségesek csapatai már a francia-német (Patton tábornok) illetve a belga-holland (Montgomery tábornagy) határon álltak, de a további előrenyomuláshoz nem rendelkeztek megfelelő üzemanyaggal.

A július 20-i, ellene elkövetett merénylet után Hitler már nem bízott meg tábornokaiban, és sorra leváltotta őket, azonban a tábornoki kart ekkor nyugaton már érték érzékeny veszteségek: Erwin Rommel alábornagyot öngyilkosságba kényszerítették, von Kluge megrettent a felelősségre vonástól és öngyilkos lett, valamint a Waffen-SS megszervezője, Paul Hausser oberstgruppenführer is súlyosan megsebesült. Új emberek kerültek a nyugati frontra: Gerd von Rundstedt tábornagy, mint frontparancsnok, és Walther Model altábornagy, mint a B hadseregcsoport parancsnoka. A németeknek elsősorban a tömeges, koordinálatlan visszavonulást kellett megakadályozni. Ezt Walther Modelnek sikerült is beszüntetni, és a menekülő katonákból, újra szervezett hadsereget sikerült pár hét leforgása alatt létrehoznia. Átszervezés céljából a 2. SS páncéloshadtestet Arnhem közelébe vezényelték augusztusban, majd szeptember 17-ére tervezték bevagonírozásukat, és átszállításukat Németország területére.

A terv

A teljes fronton indítandó támadáshoz az utánpótlás és hadianyag mennyisége nem volt elegendő – ezzel Eisenhower is tisztában volt, jóllehet, ő a frontális támadás mellett állt ki. Két hadseregparancsnoka, Patton és Bernard Montgomery pedig a saját frontvonaluktól kiinduló támadás mellett érvelt. Eisenhower végül Montgomery merész tervét hagyta jóvá.

Bernard Montgomery nem alkotott új tervet: a korábban végrehajtatlan Comet hadműveletet (melynek keretében a hollandiai V-2-s kilövőállásokat kellett volna megsemmisítenie az 1. angol ejtőernyős hadosztálynak, valamint az 1. lengyel ejtőernyős dandárnak) bővítette ki; még két ejtőernyős hadosztállyal és két szárazföldi hadtesttel. A haditerv kidolgozására alig két hét állt rendelkezése: ez lett a Market-Garden hadművelet.

Garden 
A Garden fedőnév a szárazföldi egységeket rejtette: a VIII., XII. hadteseteket, melyek a hadművelet ideje alatt a XXX. hadtest parancsnoksága alá helyeztek. A XXX. hadtestnek kellett az Eindhoven-Arnhem országúton előrenyomulnia. ideális esetben már két nap múlva Arnhembe kellett volna érniük. A XXX. hadtest parancsnokának, Brian Horrocks altábornagynak nem tetszett a terv: az út sebezhetősége miatt aggódott.

Market

Három ejtőernyős hadosztályt kívánt bevetni Montgomery: legdélebbre, Eindhovennél a 101. amerikai ejtőernyős hadosztályt, Nijmegennél a 82. Légiszállítású Hadosztályt, valamint Arnhemnél az 1. Légiszállítású Hadosztályt – amely mellé a további napokon újabb egységek érkeztek. Az ejtőernyősök feladata volt biztosítani a számukra kijelölt zóna hídjait, valamint megtisztítani az ellenséges csapatoktól a körzetet, a minél gyorsabb szárazföldi előrenyomulás érdekében. Az amerikai parancsnokok főleg a ledobási zónák miatt aggódtak: túl messze lettek kijelölve a hidaktól, valamint tartottak az elrejtőzött német egységektől. Az angol egységek ezzel szemben könnyelműen készültek a hadműveletre, néhányan focilabdát vittek magukkal, Roy Urquhart vezérőrnagy még a golfütőit is bepakolta.

A hadművelet lefolyása

1944. szeptember 17-én megkezdődött a Market-Garden hadművelet. Délelőtt angliai támaszpontjaikról felszálltak az ejtőernyős egységeket szállító repülőgépek, délután kettő órakor pedig elindult a XXX. hadtest a belga határtól. Már az első napon megmutatkoztak a nehézségek: csupán a 101. hadosztály teljesítette a feladatát, igaz, a besti hidat a németek még a kezükön tartották: az odaérkező amerikai ezred súlyos veszteségeket szenvedett, valamint a soni hidat az 506. ezred előtt robbantották fel. Így a következő napon beérkező XXX. hadtest még egy napot késett, mivel pontonhidat kellett lefektetni a Wilhemina-csatornán.

Nijmegennél a 82. hadosztálynak keményebben kellett harcolnia a német egységekkel – itt a németek gyorsabban ocsúdtak fel a hirtelen látvány okozta kábulatból, és a közeli német határról folyamatosan érkeztek az újabb német csapatok, így Gavin tábornok csapatainak a határ menti pozíciójukat kellett megerősíteni; a hadművelet ideje alatt folyamatosan szivárogtak át a német határon át a ellenséges csapatok. Ezért Gavin a határ melletti Groesbeek falu közeli dombokat erősítette meg leginkább egységeivel, csak ez után indulhattak a Maas hídja ellen, amelyet szeptember 20-án este nem sikerült elfoglalni, csak másnap reggel indítottak egy támadást, ami sikerrel járt: az ejtőernyősök egy része füstfüggönyben átkelt a Maason csónakokban, miközben a hadosztály másik része a Maas bal partjáról jutott fel a hídra, a XXX. hadtest páncélosaival.

Szeptember 17-én az angol egységek még könnyen bejutottak Arnhembe, igaz, John Frost alezredes egysége az arnhemi Rajna hídon már nem tudott átkelni, mivel a folyó bal partján a 2 SS-páncéloshadtest gyülekezett. Elkeseredett harc kezdődött Arnhemért, mely során az utánpótlásként küldött egységek (így az 1. lengyel ejtőernyős dandár) is felmorzsolódtak. Model látva az angolok szívósságát kiadta a parancsot a rombolásra, melyet a németek végre is hajtottak, de az angol csapatokat csak lassan tudták kiszorítani Arnhemből. Mégis, a hadművelet nem Arnhemben dőlt el: Model Veghelnél ellentámadást hajtott végre szeptember 21.-én, amellyel csak rövid ideig tudták a németek átvágni a szövetségesek utánpótlási folyosóját, mégis a XXX. hadtestet vissza kellett fordítani, hogy visszaverje a németeket, akik egyébként a 101. hadosztállyal álltak kemény harcban (a másik két angol szárazföldi hadtest még csak Sonnál járt). Szeptember 25-én az angol egységek maradékai megkapták a visszavonulási engedélyt, melynek Urquhart vezérőrnagy ironikusan a „Berlin” fedőnevet adta.

A hadművelet után

A frontvonal sokáig megmerevedett Hollandiában, a 101. amerikai ejtőernyős hadosztályt vezényelték októberben a Rajnához. A németek tartva a hollandok felkelésétől, a lakosságot kitelepítették, és a közúti hidat felrobbantották. A várost 1945 áprilisában kanadai egységek szabadították fel.

A szövetségesek kb. 17000 főt vesztettek, többet, mint a normandiai partraszállásnál. Ebből csak az arnhemi egységek kb. 10000 főt vesztettek. A német veszteségek is kb. 10000 fő körül mozognak, de ez a veszteség a németek számára már pótolhatatlannak bizonyult. A polgári áldozatok száma elenyésző volt, de a téli nélkülözések során sokkal többen életüket vesztették, mint a hadművelet ideje alatt.