A Magyar Néphadsereg egyenruhái

1965-1975

A 60-as évek közepén a gazdasági teljesítőképesség fokozódása lehetővé teszi az átfogó egyenruházati reformot. A tömeghadsereg ideájának megfelelően megszüntetik a fegyvernemi színeket; 1968-ban az egységesítési törekvések a hadihajósokat is utolérik, akik megválni kénytelenek kék egyenruháiktól. Modern gyakorlót kapnak a repülőszerelők, a repülőhajózók és az ejtőernyősök.

„Néphadseregünknek az utóbbi években végbement gyorsütemű fejlődése, korszerűsítése, az új technikai eszközök tömeges alkalmazása… szükségessé tették a ruházat korszerűsítését, a követelményeknek és lehetőségeknek megfelelő ruházati rendszer kialakítását” – áll a 21/1965 számú HM-parancsban. Az 1965-ös nagy reform részben szovjet, részben magyar tapasztalatokra épül. A tervezők igyekeznek figyelembe venni a magyar katonai hagyományokat, illetve az ország lehetőségeit is. Elvárás például az új rendszerrel szemben, hogy olyan ruházati anyagokat használjon fel, amelyeket idehaza is elő lehet állítani.

Ami a változtatás gyártás- és viseléstechnikai okait illeti, a parancs a következőket sorolja fel. A posztó alapanyag drága, utánpótlása nehezen oldható meg, szabászati megoldása nem teszi lehetővé a tömegöltöztetést, anyaga pedig a radioaktív szennyezéstől való mentesítést. A legénység kimenőre és gyakorló célra viselt ugyanazon kivitelű ruhája nem felel meg a két, élesen elkülönülő igénybevételnek. A fegyvernemi színek zavart és többletköltséget okoztak a személyi állomány mozgatásánál.

Ennek megfelelően az új alapelvek a következők. A sorállomány esetében a hadi ruházatot külön kell választani a kimenőruházattól. A hadi ruházat elsődlegessége meghatározó legyen az egész rendszer kialakítására. Olyan nyersanyagokat kell használni, amelyek elérhetők hazai forrásból is. Az alapanyagok megválasztása nyújtson maximális lehetőséget az egységesítésre. A kényelmes cikkek és öltözetek feleljenek meg a hazánkban kialakult ízlésnek.

Az új ruházati rend középpontjában a gyakorló (harci) öltözet (lásd fotó jobbra) áll, ez – egy-két apróságot leszámítva - minden rendfokozati szinten azonos. Nyáron a 65M (pamut) zubbony és nadrág, gyakorlóing (a hivatásos állománynál vállszalagos, zseb nélküli, a sorállománynál vállszalag nélküli, egyzsebes), valamint a legénység számára a nyári sapka (1975-ig műanyag szemernyős), a hivatásos állomány számára pedig a tányérsapka képezi az öltözetet. Ezt átmeneti időszakban a 65M (3/4-es) gyakorlókabát egészít ki bélés nélkül, télen pedig béléssel és téli sapkával (usankával). A sortisztesek a nyári sapkán, a zubbony gallérján, valamint a gyakorlóing, illetve a mikádó ujján viselik a rendfokozatjelzést, a tiszthelyettesek, tisztek és tábornokok pedig a gyakorlóing, a zubbony és a kabát vállszalagján. A gyakorlóruhákon a vállszalagra tűzik rá a barnított csillagokat és a paszományokat, a főtisztek és a tábornokok úgynevezett parkettát kapnak.

A motorkerékpáros, a páncélos, a repülőszerelő, valamint az ejtőernyős állomány 1965-ben, a repülőhajózó 1968-ban kap új speciális gyakorlóöltözetet. A motorkerékpárosok számára lélegző műbőr kabátot és nadrágot rendszeresítenek műanyag sisakkal, a páncélosok saját, cipzáras gyakorlókabátot (pc-mikádó) és fekete gyakorlóruhát kapnak, és saját nyári, illetve téli szerelést rendszeresítenek a repülőszerelők és az ejtőernyősök számára. A repülőhajózók szintén külön nyári és téli öltözetet kapnak.

A hivatásos állomány számára bevezetik a köznapi öltözetet. Ennek előszele már évekkel korábban érezhető volt, a pantallós gyakorló, a megengedett ingblúzos öltözet, valamint a zöld ing bevezetése előrevetítette ezt a lépést. A köznapi öltözet kényelmes viseletet biztosít a hivatásos állomány számára köznapokon, munkahelyen, szórakozóhelyen, rendezvényeken, a nyílt utcán, stb. Nyáron tropikál anyagú 65M zubbonyból (a gallérszegély már nem színes), tropikál pantallóból, zöld ingből és barna nyakkendőből áll (vagy tropikál pantallóból és ingblúzból), amelyet tányérsapka (fegyvernemi szín nélkül) egészít ki. Átmeneti időszakban a fésűs ruhát az új szabású 65M (rejtett gombolású) felöltő, vagy az új típusú, nejlonból készülő esőkabát, télen pedig fésűs dublé köpeny és téli sapka egészíti ki. A posztóköpeny ekkor még használatban van (egészen a 70-es évek közepéig), ám újat már nem szabathat az állomány. A köznapi ruházathoz tartozó zubbony váll-lapjai drapp szélűek (a hadihajósoknál kékek), mint ahogy drapp a tányérsapka zsinórfonata, illetve a tábornoki ruházaton a tölgyfalevéldísz is. A társasági ruházaton viszont ezek arany, illetve ezüst színűek.

Az 1965-ös szabályok nem szüntetik meg a díszöltözet kategóriát, azt azonban csak zárt alakzatban lehet viselni. A társasági zubbonyhoz vállszíjas derékszíj és lovaglónadrág viselendő, továbbá bokszcsizma és bőrkesztyű. A megengedett társasági öltözet részeként továbbra is hordható a fehér zubbony és tányérsapka. A díszelgők öltözete (lásd fotó balra) továbbra is a régi típusú, zárt nyakú zubbonyból és lovaglónadrágból áll.

A sorállomány modern kimenőruhát kap 1965-től, a hivatásos állományhoz hasonlóan felhajtásos fésűs pantallót, zöld inget, nyakkendőt, valamint ingblúzt viselnek. A korábbi, színes állórészű tányérsapkát lecserélik. Átmeneti időszakban az öltözetet bélés nélküli 65M kabát egészíti ki (szövetből készülő övvel), télen pedig béléses. Az új ruhával a sorállomány öltözködési színvonala is nagyot ugrik. Ám a 65M kimenőruházat nem bizonyul hosszú életűnek, 1970-ben bevezetik ugyanis a 70M öltözetet. Ez további fejlődést jelent a sorállomány ruházkodási színvonala szempontjából. Az új, 70M legénységi kimenőzubbony azonos szabású a hivatásos állományéval, attól csak tombak gombjai, vállszalagjai és 70M karjelzése különbözteti meg. Az új kimenőpantallóról eltűnik a felhajtás, az ingblúz zsebeiről lekerül a középránc, a tányérsapka pedig új, tombak sapkarózsát és gombokat kap. Bevezetik az új kimenőinget. A kabát marad a régi, az egyetlen változás, hogy a bal karra a 70M MN jelvény kerül. A 70M öltözetet 1982-ben váltja az új ruha, ám egyes egységeknél egészen a 80-as évek végéig használatban marad.

1968-cal a hadsereg modernizátorai úgy döntenek: megszüntetik a hadihajósok saját öltözetét. Innentől kezdve csak a fegyvernemi jelzés különbözteti meg őket.

Megérdemel egy rövid kitérőt a katonai diplomaták egyenruházatának a témája. A diplomata öltözet (lásd fotó jobbra) bevezetésének idejét csak találgathatjuk, a legvalószínűbbnek a 70-es évek legeleje tűnik, ám erről semmiféle evidenciával nem rendelkezünk. Egy biztos: a diplomataöltözet mind színében, mind szabásában, mind szerelékeltségében számottevően eltért az általános ruházattól.

Ami a színt illeti, a diplomataruhák sötétzöldek voltak, távolról is megkülönböztethetőek tehát az általános egyenruháktól.

A szabás tekintetében a fő különbséget a zubbony jelentette: a katonai diplomaták kétsorgombos, szélesen kihajtott galléros darabokat viseltek. Eltért a tányérsapka is, állórészét ugyanis nem plüss, hanem a sapka tányérrészéhez hasonló színű, finoman mintázott selyempaszomány borította. A pantalló szabásában nem volt eltérés.

Ami a szerelékeltséget illeti, a zubbonyon egyrészt a váll-lapok alapszíne nem barna volt, hanem sötétzöld, másrészt ujjait vékony, arany színű paszomány díszítette (bár létezik olyan archív felvétel, amelyen hiányzik a paszomány a zubbonyujjról). A fegyvernemi jelzés a tiszti zubbonyokon a díszelgők keresztbe tett puskás jelvénye volt, a tábornoki példányokat fém tölgyfalomb ékítette, továbbá egy arany színű paszomány végig a gallér mentén. Eltérés az általános ruházattól, hogy a katonai diplomaták a tiszti tányérsapkán is tábornoki sapkarózsát viseltek. A tábornoki sapkát piros szegélyezés díszítette. A tábornoki pantalló – az általános viselethez hasonlóan – lampaszos volt.